A Homokhátság titkai - Az új életek bölcsője
A meleg nyári délelőttön egy erdei ösvényen gyerekek sétáltak a KEFAG Zrt. erdészeinek vezetésével. Az erdő zöldjét ringatta a levegő, madarak csicseregtek, a levegőben pedig fenyőgyanta és virágillat keveredett. A csoport egy öreg, meglehetősen furcsa kinézetű fa előtt állt meg – a törzse vastag volt, kérge repedezett, oldalán mély odú tátongott, és néhány száraz ág ijesztően meredt az ég felé.
– Ez a fa már nem sokáig marad talpon – jegyezte meg az egyik kisgyermek.
– Hahó, csak óvatosan azzal a kijelentéssel! – szólalt meg ekkor egy csöpp hang, és a gyerekek döbbenten nézték, ahogy egy vidám hangya, zöld hátizsákkal a vállán előbújt a fa törzsén lévő odúból.
– Engedjétek meg, hogy bemutatkozzam, habár remélem már sokan ismertek – szólt csillogó szemmel. – Peti vagyok, a KEFAG Zrt. mesélő hangyája, és ez itt, ahol most ti is álltok, az erdő egyik legfontosabb fája. Én innen, az odúból látom nap mint nap, milyen csodák történnek vele.
– De hát ez csak egy korhadt fa! – kiáltott fel egy fiú.
– Csak? Korhadt? Ugyan! Ez itt egy igazi élőhelyfa, vagy ahogy mi a titkos nevén hívjuk: biotópfa. Tudjátok, mit jelent ez?
A gyerekek megrázták a fejüket.
Peti sebesen mászott vissza az odú peremére, és onnan, mint egy kis tanító, mesélni kezdett:
– Egy biotópfa sokkal több, mint egy átlagos növény az erdőben. Olyan, mint egy többszintes ház az erdőlakóknak. Nézzetek körül! Ebben a faodúban, ahol most én lakom, tavaly cinegék fészkeltek. A harkály innen nem messze kopogtatta ki magának a helyét. A vastag, elszáradt ágakon kabócák pihennek, a fagyöngy takarásában mókus és pele fészek bújik meg, és a leváló kérgek mögött százféle élőlény rejtőzik.
– És ez mind ebben az egy fában él? – ámuldozott egy kislány.
– Bizony ám! – bólintott Peti. – Ez a fa több mikroélőhelyet rejt, mint egy egész játszótér. Odúk, repedések, korhadó törzsek, leváló kéregtáblák szolgálnak otthonául a különféle élőlényeknek, sőt még a gyökerei között is van élet. Ezért hívjuk élőhelyfának – mert különleges környezetet biztosít rengeteg kis lakónak. A leváló kéregtáblák és kéregzsebek rovaroknak búvó- és telelőhelyet, denevéreknek és madaraknak búvó- és szaporodóhelyet is jelenthetnek. És nem csak az öregek számítanak ám! Már fiatalabb korban is kiválaszthatják a szakemberek azokat a fákat, amikből a jövő élőhelyfái lehetnek. Ezek a jelöltek, - ha úgy tetszik - a természet kis hercegei.
– De miért kell őket külön jelölni? – kérdezte valaki.
– Mert egy igazi élőhelyfa nem terem egyik napról a másikra – magyarázta Peti. – Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy odúk keletkezzenek, hogy ágak száradjanak le, vagy gombák jelenjenek meg. Muszáj őket különös odafigyeléssel és gondoskodással védeni. Ha most nem gondolunk a jövőre, nem lesz hol laknia a harkálynak, a denevérnek, vagy nekem, Petinek, a KEFAG hangyájának!
A gyerekek csendben figyeltek. Most már egészen másként néztek a "korhadt" fára. Egyikük halkan megszólalt:
– Akkor ez a fa... ez egy…egy otthon?
– Több annál – felelte Peti mosolyogva. – Ez egy közösség szíve. És mi a KEFAG-nál pontosan tudjuk: nem csak az erdő szép és egészséges fái fontosak, hanem azok is, amik már megöregedtek, de még mindig életet adnak másoknak.
A gyerekek bólintottak. A fa alatt újra csend lett, csak a szél susogott a levelek között. Peti pedig egy utolsó integetéssel visszamászott az odúba, de mielőtt elbújt volna, még odasúgta:
– Vigyázzatok rájuk. Az élőhelyfák nem csak a múltat őrzik ám – ők a jövő kulcsa is lehetnek…
Tarjányi Lili
Hangoskönyv: https://www.youtube.com/watch?si=Bg7bgHA2CuzXvODc&v=wr1kgH3bL2I&feature=youtu.be