Bármilyen furcsa is, a vadászok sem lőnek mindig mindenre

A vadászat Magyarországon jogszabályban meghatározott időbeli keretek között végezhető. A vadászati idény az az időszak, amelyben az adott vadfaj, illetve annak meghatározott ivarú vagy korosztályú egyede az egyéb előírások betartásával vadászható. Az idényen kívüli időszakot vadászati tilalmi időnek nevezzük, amely alatt az érintett vadat főszabály szerint kímélni kell. A szabályozás alapját az 1996. évi LV. törvény adja, a fajonkénti időpontokat pedig a 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet 5. számú melléklete tartalmazza.

Nincs valamennyi vadfajra egységesen érvényes vadászati idény. Az idények fajonként eltérnek, és ugyanazon faj esetében is különbözhetnek a hímekre, a nőstényekre és a fiatal egyedekre vonatkozó időszakok. Ezért annak megítéléséhez, hogy egy adott állat mikor vadászható, a faj felismerésén túl az ivar és esetenként a korosztály meghatározása is szükséges. A vadászati idény fennállása emellett nem jelent korlátlan vadászati lehetőséget, hiszen az elejtés valamennyi további feltételének is teljesülnie kell.

A vadászati idények meghatározásának lényeges szempontja a vadállomány védelme és megújulásának biztosítása. A szaporodás és az utódnevelés érzékeny szakaszainak figyelembevétele különösen fontos, de nem helyes azt állítani, hogy a tilalmi idő minden fajnál lefedi a teljes párzási, vemhességi vagy utódnevelési időszakot. A vadászható madárfajok szaporodását, fészekrakását és fiókanevelését, valamint a vonulók költőterületükre történő visszatérését külön törvényi tilalmak védik.

A pontos értelmezéshez el kell különíteni a vadászati idény, a párzási időszak és a szaporodási ciklus fogalmát. A vadászati idény jogi kategória, amely a vadászat megengedett időbeli keretét jelöli. A párzás a szaporodás egyik mozzanata, míg a párzási időszak a párkeresést, az udvarlást és a hímek közötti vetélkedést is magában foglalhatja. Például az őzeknél az üzekedés, a gímszarvasoknál a bőgés vagy a dámszarvasoknál a barcogás. A szaporodási ciklus ennél már jóval összetettebb biológiai folyamat. A szaporodási felkészüléstől a megtermékenyítésen és az utódok fejlődésén át azok világra jöttéig terjed, az utódgondozó fajoknál pedig az utódnevelés is szorosan kapcsolódik hozzá.  A párzás, az ellés/fialás vagy a fiókák kikelése, valamint az utódnevelés tehát időben elkülönül egymástól.

Az időbeli szabályozás a vadgazdálkodás egyik eszköze. Az állomány kezelésénél annak létszáma mellett az élőhely állapotát és terhelhetőségét is figyelembe kell venni. A túlzott nagyvadsűrűség akadályozhatja az erdő természetes megújulását, ezért a vadállomány és az élőhely kapcsolatának rendszeres értékelése alapvető szakmai feladat. Az idények betartása önmagában nem biztosítja az ökológiai egyensúlyt, ehhez megfelelő állománykezelésre és élőhelyvédelemre is szükség van. 

Míg a vadászati idény az időbeli keretet határozza meg, az elejtések tervezése az éves vadgazdálkodási terv része. A köznyelvben gyakran "kilövési tervként" említett tervezés során a hasznosítandó mennyiség mellett az állomány ivari és korosztályi viszonyai is szerepet kapnak. A terv teljesítésére és az attól való eltérésre külön szabályok vonatkoznak. Erről majd egy következő cikkben...

Az idényen kívül, megfelelő jogszabályi és hatósági felhatalmazás nélkül végzett vadászat jogellenes, ezért megítélését el kell különíteni a szabályosan végzett tevékenységtől. A tilalmi idő megsértése akkor is jogsértés, ha azt egyébként vadászatra jogosultsággal rendelkező személy követi el. Meghatározott feltételekkel azonban a hatóság tilalmi időben is engedélyezhet vagy elrendelhet vadászatot. 

A jogszabályi megfelelés mellett a vadászatnak etikai követelményei is vannak. Ezek részben közösségi normákban, így az Országos Magyar Vadászkamara Etikai Kódexében jelennek meg, részben pedig a vadász személyes meggyőződéséből, lelkiismeretéből és a vad iránti felelősségérzetéből fakadnak. A kódex hangsúlyozza a vad biológiájának ismeretét, a mértékletességet, a szükségtelen szenvedés elkerülését és a lövés előtti mérlegelést. A vadászati lehetőség felismeréséhez annak megítélése is hozzátartozik, hogy az adott helyzetben indokolt-e élni vele.

Ez az önmérséklet az egész évben vadászható fajok esetében is jelentős. Személyes etikai megfontolásból a vadász elengedheti (általában el is engedi) például az önálló életre még nem képes malacokat vezető kocát vagy a kölykeit szoptató szukarókát. A mérlegelés ilyenkor az anyaállaton túl a tőle függő utódokra is kiterjed, amelyek ellátása és túlélési esélye az anya elvesztésével veszélybe kerülhet. Ezen példák az etikai önkorlátozást szemléltetik, hiszen nem jelentenek automatikusan minden helyzetre érvényes, önálló jogszabályi tilalmat. A személyes mérlegelés a kötelező hatósági, például járványvédelmi rendelkezések keretei között érvényesülhet.

Az idénytáblázatokban az "egész évben" és a "vadászati idény nélkül" megjelölések sem azonos jelentésűek. Az előbbi egész éves idényt jelöl, az egyéb előírások betartása mellett. Az utóbbi esetben az érintett fajt főszabály szerint egész évben kímélni kell; az esetleges eltérések külön feltételekhez kötöttek. 

A felelős vadász döntését az idény ismerete mellett az adott egyed állapota, viselkedése és utódnevelésben betöltött szerepe is befolyásolja. Szakmai felkészültsége és személyes felelőssége abban is megmutatkozik, hogy felismeri azokat a helyzeteket, amelyekben indokolt lemondania az elejtésről.

Tarjányi Lili

A kép a mesterséges intelligencia használatával készült.