Drónok alkalmazása az erdővédelemben és a nagyvadállomány felmérésében

Nemrég a SEFAG Zrt.-nél jártam, ahol betekintést nyerhettem abba, hogyan használják a drónokat a mindennapi erdészeti munkában. Bogdán Balázs termelési vezérigazgató-helyettes, Nagy Mátyás erdőművelési ágazatvezető és Iberpaker Gábor, a Szántódi Erdészet erdészeti igazgatója mutatta be az eszközöket és az alkalmazásukhoz kapcsolódó feladatokat. A látogatás óta is sokat gondolok arra, mennyi munka van egy-egy döntés mögött, mire az adatokból nyert eredmények alapján eljutnak a kivitelezésig.

A drónok egyik fontos alkalmazási területe a nagyvadállomány felmérése, számolása. A területen mozgó vad megfigyelése hagyományos módszerekkel maximum becsülhető, ráadásul a sűrű növényzet és az állatok mozgása is nehezíti a felmérést. Alapvetően mind az esti, mind pedig a nappali repülés fontos információkat adhat a vadgazdának a területén található nagyvadállomány létszámának, viselkedésének pontosabb megismerésében anélkül, hogy az a vadállomány különösebb zavarásával járna. A nappali drónos repülés segíthet a beállóhelyek megismerésében, az észlelt egyedek fajának és ivarának azonosításában, valamint a vadkizáró kerítések állapotának ellenőrzésében.

Az esti felvételeken a hőkamera olyan állatokat is láthatóvá tehet, amelyek nappali kameraképen nehezen észlelhetők, például a nappal még vacokban fekvő vaddisznók létszámának, egészségi állapotának meghatározásában, amelynek egyre nagyobb a jelentősége a jelenlegi ASP helyzetet figyelembe véve.

Ilyenkor a vad általában már a kifutóterületeken vagy a vadföldeken tartózkodik, ami megkönnyítheti a számlálást. Ha egyszer eljutnak a vadgazdálkodók körében ennek a technikának a bővebb elterjesztéséhez és kellő mennyiségű és minőségű felvételek állnak majd rendelkezésre a mélytanulásos mesterséges intelligenciát alkalmazó programok feltanításához, ott különös jelentőséggel bírnak majd ezen tiszta, takarásmentes környezetben készült felvételek.

A bemutatott eszközök között a DJI Matrice 300 RTK H20T kamerával, a DJI Mavic 3 T és a DJI Matrice 4T is szerepelt. A különböző kamerák és érzékelők más-más helyzetben használhatók jól; a hőkamerás megfigyelés például az esti felmérésekben kap szerepet. A repülés azonban csak az első lépés. Számomra elképesztő volt, hogy a szakemberek milyen rutinnal kezelik ezeket a fantasztikus eszközöket. Az egy dolog, hogy a repülést biztonságosan kell végrehajtani, de az észleléseket is precízen rögzíteni kell, a képernyőfelvételeket össze kell vetni a földrajzi koordinátákkal, majd az adatokat ki kell értékelni. A kifutóterületek esti felmérésekor két DJI Matrice 4T drónnal végzett, 4–5 órányi repülés adatai nagyjából 45 perc alatt kiértékelhetők. Szerintem ez nem jelent túlzott időráfordítást. Ennek során akár egy 9000 hektáros erdőtömbhöz tartozó valamennyi kifutóterület felmérhető. Becslések szerint az így megfigyelt egyedek a területen tartózkodó kérődző nagyvadállomány akár 90%-át is képviselhetik. Ebben az esetben már nem becslésről, hanem konkrét számlálásról beszélünk. A vaddisznó azonban egészen másképp mozog a területen: sok egyed még ilyenkor is az erdőben bóklászik.

A szakemberek novembertől áprilisig havonta ismételt állománybecsléssel dolgoznak, az időjárástól függően, de lehetőség szerint kéthetente. Az egymást követő felmérésekből jobban lekövethető, hogyan változik az adott területen észlelt vad mennyisége. Nagyon jól megfigyelhető, hogy zavarásmentes környezetben mely vadfajok mely területrészeket preferálnak – ez a későbbiekben akár a terelővadászatok tervezésénél, az üres hajtások elkerülésében is segítséget nyújthat –, így nagyon érdekes etológiai viselkedésformák is felfedezhetők, különösen a nappali felvételeknél. Ezt ugyan még csak egy tél végi időszakban figyelhették meg, így hosszú távú következtetéseket nem tudnak levonni, de tény, hogy január közepéig-végéig csak kiscsaládos, maximum 30 egyedet tartalmazó gímrudlik voltak felmérhetők, amelyek egyedszáma a hajtásszezon végére és az agancsgyűjtés elejére 100 fölé emelkedett.

A szarvasok több, nagyobb létszámú, 120–150 egyedből álló, főként tarvadat számláló rudliba álltak össze, amelyek előtt nincs akadály, ha bármi vagy bárki megriasztja őket. Nincs az a vadkizáró kerítés, amely távol tudná tartani az ilyen létszámú vagy még nagyobb, megriadt szarvasrudlikat. Lehetőség szerint el kellene kerülni ezek kialakulását, hogy a nagyvadhatás akár létszámcsökkentés nélkül is mérsékelhető legyen. Ehhez azonban etológiai vizsgálatokra is szükség lenne, amelyekhez a vadgazdálkodóknak egyetemi kapacitásra és együttműködésekre lenne szükségük.

 Az eredményeket a vadhatást vizsgáló terepi felmérésekkel együtt használják fel az állományhasznosítás tervezéséhez. Ennek azért van jelentősége, mert az erdő felújulása és a nagyvad jelenléte szorosan összefügg: a vadállományról szerzett adatok önmagukban nem mutatnak rá a megoldásra, ha nem tudjuk, milyen hatással van a vad például az újulatra. Így szó szerint pontosabb rálátás lesz arra, hogy milyen sűrűségű nagyvadállomány idézi elő a természetes környezetben tapasztalható, szemmel látható hatásokat. Nagyon fontos lenne minden vadászterület élőhely-fragmentációs vizsgálata, hiszen ezek a vizsgálatok megmutatnák, hogy valójában mekkora az a hasznos élettér, amelyet a vad táplálkozásra, nyugodt emésztésre, pihenésre és családi életének megélésére használhat.

Attól még, hogy egy területet erdőnek nevezünk, nagyjából a tisztítási kortól kezdve – a kéreg táplálékként való hasznosításán kívül – nem feltétlenül nyújt sok táplálékot a vad számára. Azokon a termőhelyeken, ahol megfelelő záródású állományok alakulhatnak ki – például gyertyán alsó szintű tölgyesekben és bükkösökben, vagy Somogyban az ezüsthárs-monokultúrákban –, nem alakul ki olyan cserjeszint, amely táplálékot és búvóhelyet biztosítana a vadnak. Persze az is lehetséges, hogy a cserjeszint kialakulását éppen a magas vadlétszám akadályozza. Ezekben az állományokban cserjeszint híján akár több száz méterre is ellátni.

Más a helyzet azokban a cseres-tölgyesekben, amelyekből hiányoznak a második lombkoronaszintet alkotó elegyfafajok. Itt a galagonya és a somfajok bizonyos mértékű takarást és táplálékot biztosíthatnak. Emellett a korábban a területen élő nagyvadállomány az állandó és ideiglenes vadkizáró kerítések miatt jóval kisebb élőhelyet tud használni. A folyamatosan bővülő infrastruktúra-hálózat tovább fokozza az élőhelyek feldarabolódását és a korridorhatást, ezzel is szűkítve a nagyvadállomány ténylegesen használható élőhelyét.

Mindezt mielőbb fel kellene mérnünk ahhoz, hogy az adott területre vonatkozóan meghatározhassuk a megfelelő nagyvadsűrűséget. Előfordulhat olyan 3000 hektáros vadászterület, amelynek valójában csupán 10%-át tudja használni a vad. Ilyen körülmények között nem meglepő a magas vadkár és a jelentős vadhatás!

Az erdővédelemben más kérdésekre keresnek választ a levegőből készült felvételekkel. Hol romlik az állomány egészségi állapota? Mekkora területet érint egy károsító? Hol jelenik meg vagy terjed egy-egy inváziós fafaj? A nagyobb területekről a műholdképek adhatnak áttekintést, a drón pedig részletesebb képet készíthet a vizsgálandó erdőrészletekről. A SEFAG-nál a Sentinel műhold felvételeinek elemzését helyszíni bejárásokkal, az erdészek jelzéseivel és drónfelvételekkel egészítik ki. Valószínűleg ezért is ennyire sikeresek az erdőkezelési innovációk területén.

A folyamat egyik példája a tölgyállományok egészségi állapotának vizsgálata, elsősorban az aszály és a talajvízszint-süllyedés következményeinek feltárása, továbbá a másodlagos és harmadlagos károsítók, valamint a kórokozók nyomon követése, kiemelt figyelemmel a csipkéspoloska okozta károsításra. A drónfelvételek – ahogyan fentebb is írtam – az inváziós fafajok terjedésének felmérésében is segíthetnek, így a Kaposvári Erdészet területén például a mirigyes bálványfa és a fehér akác azonosításával is foglalkoztak multispektrális felvételek alapján. Ez is segíti azon inváziós fafajok visszaszorítására fordított összegek költséghatékonyabb felhasználását, amelyek megnehezítik vagy lehetetlenné teszik a fenntartható és tartamos erdőgazdálkodás alapját képező, őshonos fafajokból álló elegyes erdőállományok kialakulását. Az ilyen képek értékeléséhez irodai feldolgozás és terepi ellenőrzés egyaránt szükséges. A drón további feladatokban is hasznos lehet, például természeti károk dokumentálásában, vagy hőkamerával felszerelve az erdőtüzek felderítésének és oltásának támogatásában, illetve kialakulásuk megelőzésében. Nagyon hasznos prevenciós eszköz lehet az egyre gyakoribb és hosszan tartó aszályos időszakokban, például a frekventált közjóléti létesítményeknél található tűzrakóhelyek ellenőrzésében, vagy sajnos a hátrányos helyzetű vidékeken egyre rendszeresebbé váló kommunálishulladék-égetés felszámolásának támogatásában.

A látogatás során a tudatomba égett, ahogyan a szakemberek a felmerülő problémákon dolgoznak. A megfelelő időpontban végzett repülések, az adatok feldolgozása, a terepi ellenőrzések és az eredmények összevetése sok időt és energiát kíván. Jelzem, ezek a mindennapi adminisztráción felüli feladatok. Mindez azért fontos, hogy megalapozott döntések szülessenek az erdők állapotáról és kezeléséről. Ezen a munkán múlik az is, hogy az erdő hosszú távon betölthesse ökoszisztéma-szolgáltató és gazdasági szerepét egyaránt. Nagyon remélem, hogy egyre többen nyitnak majd ezen eszközök felé, és megkezdődhet egy új időszámítás az erdővédelemben is.

Úgy döntöttem, több időt fordítok arra, hogy bemutassam a szakmában dolgozó szakemberek munkáját. Ez a cikk most épp a drónos felmérésekbe adott rövid betekintést; a folytatásban viszont az egyes feladatokról és a mögöttük álló emberekről írok majd részletesebben.

Tarjányi Lili

Fotók forrása: Bogdán Balázs, SEFAG Zrt.