Bővebben az Aujeszky-betegségről
Az elmúlt időszakban több, egymással is összefüggésbe hozható állategészségügyi esemény hívta fel a figyelmet az Aujeszky-betegség jelentőségére Magyarországon. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal laboratóriuma igazolta a vírus jelenlétét egy somogyszobi tenyészsertés-állományban, valamint ugyanazon sertéstartó vállalkozás további két Somogy vármegyei telepén is. Ezzel párhuzamosan Baranya vármegyében, Cserkút településén több róka elhullását észlelték, amelyek hátterében – a hatósági vizsgálatok alapján – szintén az Aujeszky-betegség állt. A napokban felmerült esetek ismét ráirányították a figyelmet arra, hogy ez a betegség nem csupán a sertésállományokban okoz súlyos károkat, hanem más állatfajokra is komoly veszélyt jelent.
Az Aujeszky-féle betegség – közismert nevén "álveszettség" – elsősorban a sertések súlyos, nagy gazdasági kárral járó megbetegedése, ugyanakkor számos más állatfajra is kiterjed. A kórokozót Aujeszky Aladár írta le először 1902-ben. Azóta ismert, hogy ez az Alphaherpesvírus rendkívül széles gazdaspektrummal rendelkezik: a sertéseken túl képes megbetegíteni a húsevőket – így a kutyát és a macskát –, valamint a kérődzőket, például a szarvasmarhát, juhot és kecskét is. Az emberre nem jelent veszélyt, az érintett állatokban azonban szinte kivétel nélkül halálos kimenetelű.
A vírus természetes fenntartói a sertések, amelyek gyakran tünetmentesen, látensen hordozzák a kórokozót. A fertőzés más állatfajokra jellemzően közvetlen vagy közvetett úton, sertésekből származó anyagok révén terjed. Dr. Radnai István szerint a házi kedvencek megbetegedésének leggyakoribb oka a nem megfelelő takarmányozás, különösen a nyers sertéshús vagy vágóhídi hulladék etetése, amely komoly járványügyi kockázatot jelent.
A kutyák rendkívül érzékenyek az Aujeszky-vírusra. A fertőzés rendszerint a száj vagy a garat nyálkahártyáján keresztül történik, majd a vírus az idegpályák mentén az agyba jut, ahol súlyos idegrendszeri elváltozásokat idéz elő. A tünetek gyorsan, már 2–4 nappal a fertőződés után jelentkeznek. A kezdeti bágyadtságot nyugtalanság és fokozott ingerlékenység követi, majd megjelenik a betegség egyik legjellegzetesebb tünete: a kínzó bőrviszketés. Az állatok kíméletlenül vakarják, harapdálják testük egyes részeit – gyakran a szájszöglet környékét –, ami akár súlyos öncsonkításhoz is vezethet. A fájdalom miatt nyüszítés, nyögés figyelhető meg, végül bénulás alakul ki, és az állat rendszerint egy-két napon belül elhullik.
A macskák még a kutyáknál is érzékenyebbek. Fertőzött környezetben gyakran tömeges elhullás figyelhető meg, sokszor már a betegség korai szakaszában. A tünetek gyakran a veszettséghez hasonlítanak: nyugtalanság, támadó viselkedés, fokozott nyálzás, hangos nyávogás és nyelési nehézség jelentkezik. Jellegzetes lehet a pupillák egyenlőtlen tágulata és az izomgörcsök megjelenése. A betegség lefolyása rendkívül gyors, a tünetek jelentkezése után 24–36 órán belül az állat elhullik.
A kérődzők – különösen a szarvasmarha és a juh – szintén súlyosan megbetegedhetnek. A fertőzést követően néhány napos lappangási idő után láz, étvágytalanság és erős nyugtalanság jelentkezik. A bőrviszketés itt is korai és feltűnő tünet: az állatok dörzsölik, nyalogatják, harapdálják testüket, gyakran véres sérüléseket okozva maguknak. Szarvasmarhák esetében jellemző a nyálzás, a garatbénulás és a felfúvódás, míg juhoknál gyors lefolyású járványok is kialakulhatnak, amelyek akár néhány nap alatt az állomány nagy részét elpusztíthatják. A lovak ritkábban fertőződnek, de megbetegedésük esetén szintén idegrendszeri tünetek és gyors lefolyás figyelhető meg.
A betegség gyógyíthatatlan, ezért a védekezés kulcsa a megelőzés. Dr. Radnai István hangsúlyozza, hogy a legfontosabb szabály: kutyákkal és macskákkal tilos nyers sertéshúst vagy vágóhídi mellékterméket etetni. A vírus hőkezeléssel elpusztítható, ezért a hús csak alapos főzés vagy sütés után adható. Emellett kerülni kell a különböző állatfajok – különösen a sertések és kérődzők – közös tartását vagy közvetlen érintkezését. A fertőzött sertések váladékai és trágyája szintén fertőzési forrást jelenthetnek, ezért a járványvédelmi szabályok szigorú betartása elengedhetetlen.
Összefoglalva tehát, az Aujeszky-féle betegség olyan kórkép, amely bár az embert nem veszélyezteti, az állattartásban komoly kockázatot jelent. Különösen a felelőtlen takarmányozási gyakorlat – például a nyers sertéshús etetése – hordozza magában a fertőzés veszélyét. Ahogyan Dr. Radnai István is kiemeli, a megelőzés tudatosságot és fegyelmet igényel, hiszen a betegség kialakulása esetén az állatok megmentésére már nincs lehetőség.
Tarjányi Lili
//Fotó: Pinterest//