Hagyomány és innováció egy helyen – 26. alkalommal rendezték meg a Szepesi- emlékversenyt Piliscsabán

Huszonhatodik alkalommal rendezték meg 2026. október 14–16. között Piliscsabán a Dr. Szepesi László Erdészeti Gépészeti Emlékversenyt. A háromnapos országos szakmai megmérettetésen az erdészeti szakképzésben tanuló fiatalok írásbeli, gyakorlati és szóbeli feladatokban mérték össze tudásukat. A verseny azonban idén is jóval többről szólt a pontszámoknál, hiszen arról is képet adott, hogyan találkozhat egy nagy múltú szakma a korszerű technológiával, az innovatív oktatással és a jövő szakembereinek gondolkodásával.

A rendezvénynek hagyományosan a Közép-magyarországi ASzC Dr. Szepesi László Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium adott otthont. A helyszín választása nem véletlen. Az országos szakmai verseny gondolata 1999-ben éppen ebben az intézményben született meg. Szendrő Péter egyetemi tanár 2000-ben, az iskolaszék elnökeként tett javaslatot a megmérettetés megszervezésére, hogy ezzel is emléket állítsanak Dr. Szepesi László erdőmérnöknek, az erdészeti műszaki tudományok nemzetközileg elismert kutatójának és oktatójának.

A verseny azóta hagyománnyá vált, miközben maga az erdészeti szakma, az alkalmazott technológia és az oktatás is rengeteget változott. Piliscsabán pedig talán éppen ez a kettősség az egyik legérdekesebb, mert a hagyományok tisztelete és a jövő felé forduló gondolkodás egyszerre van jelen.

Már az iskola kapuján belépve sajátos hangulat fogadja az érkezőt. Az intézmény falai magukon hordozzák a múltat és az erdészeti szakképzés évtizedes hagyományait, odabent azonban egy egészen más világ is megmutatkozik. A korszerű gyakorlati oktatásban helyet kapnak a modern technológiák és olyan eszközök is, amelyekkel a tanulók már az iskolában közelebb kerülhetnek a mai erdőgazdálkodás gépesített világához. Számomra kifejezetten érdekes élmény volt kipróbálni a PONSSE erdészeti gépszimulátort, amelyen a többműveletes fakitermelő gépek kezelésének alapjai biztonságos, szimulált környezetben sajátíthatók el.

Talán még fontosabb azonban az a szemlélet, amely ezeket az eszközöket körülveszi. A pedagógusokkal folytatott beszélgetésekből egy olyan oktatói hozzáállás rajzolódott ki, amely nem csak követni próbálja a szakma változásait, hanem keresi is azokat a lehetőségeket, amelyekkel a képzés elébe mehet a jövő kihívásainak. Egy szakiskola értékét ugyanis nem csak az mutatja meg, mit képes átadni a jelen tudásából, hanem az is, mennyire készíti fel a fiatalokat arra a szakmára, amely öt, tíz vagy húsz év múlva vár rájuk.

A Szepesi-emlékverseny nem csak egyetlen készséget vizsgál, hanem egyszerre követel elméleti felkészültséget, gyakorlati tudást és szakmai gondolkodást. Az írásbeli fordulóban szakmai számítások, az Erdészeti biztonsági szabályzathoz kapcsolódó kérdések, rajzos és felismerési feladatok kaptak helyet. A szóbeli versenyrészben többek között növényismeretből, motorfűrész-ismeretből, fakitermelési technológiákból, valamint gépszerkezetek és gépelemek ismeretéből kellett számot adniuk a résztvevőknek.

A gyakorlati feladatok pedig azt a tudást tették próbára, amelyet pusztán könyvekből nem lehet elsajátítani, hiszen ott már a biztos kéz, a pontosság és a megfelelő szakmai rutin is meghatározóvá vált.

A három nap végére az összesített csapatversenyben a Sopron 1. csapata bizonyult a legeredményesebbnek, 996 ponttal megszerezve az első helyet. A második helyen mindössze hatpontos különbséggel a Sopron 2. végzett 990 ponttal, míg a dobogó harmadik fokára a Mátrafüred 1. csapata állhatott fel 958 ponttal. A negyedik Mátrafüred 2. 946, az ötödik Piliscsaba 2. pedig 823 pontot szerzett.

Az összesített egyéni versenyben Varga Mátyás érte el a legjobb eredményt 268 ponttal. A második helyen Szabó Zágon végzett 267 ponttal, míg Kiss Dávid ugyancsak 267 ponttal szerezte meg a harmadik helyet. A további élmezőny is rendkívül szoros volt: Márton Kornél és Dunai Luca egyaránt 256, Iványos Zalán Ádám pedig 252 pontot ért el.

A három nap lehetőséget adott arra is, hogy oktatók, szakemberek és a szakma különböző területeiről érkező résztvevők beszéljenek arról, merre tart az erdészeti szakma, és ezzel együtt merre kell tartania az erdészeti szakképzésnek. A beszélgetések során több, a jövőre nézve előremutató gondolat és ötlet is megfogalmazódott. A technológiai fejlődés, a digitalizáció, a szimulációs oktatás, a drónok és a modern gépek használata mellett egyre nagyobb jelentősége van annak is, hogy a fiatal szakemberek megtanuljanak önállóan gondolkodni, alkalmazkodni és nyitottak maradni az új megoldásokra.

Az innováció ugyanis nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindent, ami régi, lecserélünk valamire, ami új. Sokkal inkább azt, hogy a szakmai tapasztalatot és a generációkon át felhalmozott tudást képesek vagyunk összekapcsolni azokkal az eszközökkel és gondolkodásmódokkal, amelyekkel a következő évtizedek kihívásaira válaszolhatunk. Piliscsabán pedig éppen ennek lehet látni egy példáját, hiszen egy nagy múltú iskola falai között olyan technológiák és olyan oktatói szemlélet kap helyet, amely már egyértelműen a jövő kihívásaira készít.

A Dr. Szepesi László Erdészeti Gépészeti Emlékverseny tehát több mint szakmai verseny. Találkozási pont a múlt tapasztalata, a jelen tudása és a jövő lehetőségei között. Szerintem éppen ez a legfontosabb üzenete a huszonhatodik alkalomnak is: a hagyomány akkor marad igazán élő, ha van erőnk őrizni és bátorságunk továbbgondolni.

Tarjányi Lili