Lehet úgy gazdálkodni, hogy közben a biodiverzitásra és a talajra is figyeljünk? Igen!
Ha nem is elég, de az utóbbi időben sok szó esik az élőhelyek megóvásáról, a biológiai sokféleség fontosságáról. Ezek azonban a napjainkat meghatározó intenzív gazdálkodásnak, és a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatoknak is köszönhetően romlanak. Említhetjük akár az énekesmadarakat, akár az apróvadat vagy éppen a rovarfajokat. A HEKTÁR pódiumbeszélgetésén számos témához kapcsolódó kérdésről, problémáról és megoldásról beszélgetett Gribek Dániel műsorvezető szakértő vendégeivel a FeHoVa kiállításon. A cél az volt, hogy fórumunk közös gondolkodásra sarkallja a fogékony gazdatársakat, a vadászatra jogosultakat, vadgazdálkodókat.
Tóth Péter, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület programvezetője szerint a mezőgazdasági termelés színtere sok esetben a természetközeli és a természetes élőhelyek összessége, ahol szükséges a biodiverzitás megőrzése. Egyre világosabb, hogy a két témát igenis össze kell egyeztetni. A nyugat-európai kutatások ijesztő eredményeket adnak, hiszen majdnem 75 %-os rovarállomány csökkenést mutattak. A trendek nemcsak külföldön jellemzőek, hanem hazánkban is. A madárfajok állománya az elmúlt 20 év során nagyjából 30%-kal csökkent. Ebből is egyértelműen látszik, hogy a biodiverzitás, az élőhely, az apróvad fajok védelme és a mezőgazdasági termelés sikerességének összehangolása nagyon fontos.
A problémát több szinten kell kezelni. Az első szint, hogy engedjük segíteni a természetet a mezőgazdasági termelésben. Sok helyen nem veszik figyelembe a természeti rendszereket, amelyek azok kimerüléséhez vezetnek. Ez megmutatkozik porviharok, sárlavinák, árvizek képében. A termőhelyi adottságoknak megfelelő gazdálkodás, a csökkentett inputanyag használat, az agrártámogatások adta lehetőségek kihasználása, a KAP pályázatok széleskörben tesznek elérhetővé olyan lehetőségeket, amik a gazdálkodás haszna mellett a biodiverzitás védelméhez is hozzájárulnak. A rendszerek működéséhez legfőképpen az elhivatott gazdálkodók szükségesek, akik értő szemmel nézik a helyzetet, és akarják, hogy a természet segítsen nekik.
No-till és mezővédő erdősáv – kéz a kézben
Szeredi Attila, aki Szeged mellett, Kiszomborban gazdálkodik szántás nélkül, min-till, no-till rendszerben, felismerte, hogy szüksége van a természet segítségére. Így mezővédő erdősávokat telepített és ragadozómadár-programba kezdett.
2019-ben beállított egy olyan kísérletet, ahol a tábla egyik része no-till rendszerű, míg a másik min-till volt. Abban az évben is gradációs időszakukat élték a mezei pockok, ekkor a műveletlen szántóterületeket is feldúlták. Innen jött a ragadozómadarakkal való együttműködés gondolat 2021-ben egy szakcikk hatására. 2022 pedig a megvalósítás éve volt a Madártani Egyesület segítségével. Az egyesület bevonásával madárvédelmi őrpogramot és odúprogramot dolgoztak ki.
Tavasszal az anyagköltségen elkészült odúkat kihelyezték, és mesterséges vércsetelepeket létesítettek. A vércsék közösségekben, kolóniákban élnek. Az odúkat több oldalról helyezték 3-4 darab akácoszlopra, pihenőfákkal tarkítva. Az első évben megjelentek a ragadozómadarak. Vörös vércsék, szalakóták, kuvikok és erdei fülesbaglyok. Azt követően az első évben volt, hogy kétszer is költöttek. A vércsék esetében nem volt ritka az 5-6 fióka felnevelése sem.
2023-ban ez a madárpopuláció még nem volt képes megakadályozni a pocokgradációt, de türelemmel kell lenni, hiszen akár 6-7 évig is eltarthat, míg beáll egy egyensúlyi állapot.
A másik ilyen beruházás a mezővédő erdősáv kialakítása volt. Legfőbb motiváció a szélintenzitás lecsökkentése, hiszen a szeles órák számának növekedése hatalmas vízveszteséget okozott. A másik a biodiverzitás biztosítása a hasznos élő szervezetek védelmében.
Tarjányi Lili
Eredeti megjelenés: https://hektarpodcast.hu/2024/08/14/vadvedelem-es-felelos-gazdalkodas/