Mennyit ér egy erdő, ha nemcsak a faanyaggal számolunk?
A Soproni Egyetem szakértői a következőképpen gondolkodnak az erdőről: nem csupán fák összessége vagy kitermelhető faanyag, hanem olyan élő rendszer, amely egyszerre több feladatot lát el. Védi a talajt, befolyásolja a víz körforgását és a helyi klímát, élőhelyet biztosít, nyersanyagot ad, és a kikapcsolódásnak is teret nyújt. Hogy ezek közül melyik szerepét tartjuk a legfontosabbnak, az területenként és idő előrehaladtával is változik. Az erdőkezelőknek azonban mindig, mindegyikkel számolni kell.
Az erdő értékét sokáig elsősorban a belőle nyerhető faanyag alapján ítélték meg. A fa ma is fontos, megújuló nyersanyag, de az erdő haszna nem ér véget a kitermelésnél. Az utóbbi években ezért egyre inkább teret hódít az erdei ökoszisztéma-szolgáltatások szemlélete. Ez azt jelenti, hogy az erdő által nyújtott különféle javakat és hatásokat együtt vizsgáljuk. A faanyagot éppúgy, mint a víz megtartását, a talaj védelmét, a szén-dioxid megkötését vagy a rekreáció lehetőségét.
A felsoroltak közül a legtöbb szegmens kevésbé látványos, mint a faanyagtermelés. Az erdő talaja például segíti a csapadék beszivárgását, növényzete mérsékelheti a szelet és a talajeróziót, árnyéka pedig hűsíti a környezetét. Ezek a hatások az erdőjárók számára is fontosak. Más szolgáltatásokat közvetlenebbül érzékelünk, mint például a kirándulás, a sportolás lehetősége vagy az, hogy egyszerűen csak jólesik időt tölteni a szabadban.
Dr. habil. Frank Norbert, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának egyetemi docense szerint az erdőt éppen ezért több szempont szerint kell vizsgálni. Ökoszisztéma és élőhely, ugyanakkor megújuló nyersanyagforrás és rekreációs tér is. A talaj, a víz és a mikroklíma szabályozásában betöltött szerepe szintén része annak az értéknek, amelyet az erdő képvisel.
Mindez nem jelenti azt, hogy minden erdőben ugyanazokat a célokat kell előtérbe helyezni. Egy települést vagy utat védő erdőben más szempontok lehetnek meghatározók, mint egy népszerű kirándulóhelyen vagy egy faanyagtermelést is szolgáló területen. A különböző szerepek ráadásul nem válnak el élesen egymástól. Egy gazdasági célú erdőnek is van természetvédelmi és közjóléti értéke, ahogy egy védelmi rendeltetésű erdő kezelésénél is figyelembe kell venni a gazdálkodás kérdéseit.
Az elvárások idővel változnak is. Dr. Schiberna Endre, az Erdészeti Tudományos Intézet Közgazdasági Osztályának tudományos vezetője szerint az erdőgazdálkodásnak mindig alkalmazkodnia kellett ahhoz, hogy a társadalomnak mire van szüksége. Korábban sokak számára a tűzifa biztosítása volt az egyik legfontosabb szerepe. Ma ugyanazoknak a családoknak a következő generációja már lehet, hogy elsősorban csendes, a gazdálkodás látható nyomaitól mentes erdőt szeretne látni. Egyik igény sem teszi érvénytelenné a másikat, de az összehangolásuk szakmai feladat.
Frank Norbert szerint ezért félrevezető lenne az erdőgazdálkodást a faanyagtermelés és a természetvédelem közötti egyszerű választásként bemutatni. A kérdés az, hogyan tarthatók fenn az erdő különböző szerepei hosszú távon. Ehhez ismerni kell a termőhelyet, az erdő állapotát, a fafajok tulajdonságait, a vízviszonyokat és a természetvédelmi értékeket. Azt is mérlegelni kell, hogy az adott területet mire használják az emberek, és milyen gazdálkodási lehetőségek állnak rendelkezésre.
Az erdőmérnökök, erdészek munkája során éppen ez a sok szempont találkozik. Döntéseik eredménye nem pillanatnyilag fognak megmutatkozni, hanem olyan folyamatokban, amelyek hatása tíz, ötven vagy akár száz év múlva válik majd láthatóvá. Egy idős fa kivágását azonnal észrevesszük. Az újulat fejlődése és a fiatal fák megerősödése jóval lassabban érzékelhető. Schiberna Endre arra hívja fel a figyelmet, hogy az erdő fennmaradását nem egyetlen fa életén keresztül lehet megérteni, hiszen a különböző korú fák és a folyamatos megújulás együtt alkotják a rendszert.
A klímaváltozás tovább növeli a hosszú távú döntések jelentőségét is. A ma növekvő fák évtizedeken át ugyanazon a helyen maradnak, miközben változhat a hőmérséklet, a csapadék mennyisége és eloszlása, valamint a szélsőséges időjárási események gyakorisága. Nincs minden termőhelyen alkalmazható, egységes megoldás. Norbert szerint az viszont közös alapelv, hogy tartós szolgáltatásokat csak életképes, megújulásra és alkalmazkodásra képes erdő tud nyújtani. Schiberna Endre ebben a helyzetben a fokozatos változtatások fontosságát emeli ki.
Az erdőkkel kapcsolatos döntések a szakembereken kívül sokakat érintenek. A helyi lakosokat, a kirándulókat, a természetvédőket és a gazdálkodókat ugyanannak az erdőnek más-más ökoszisztéma-szolgáltatása foglalkoztathatja. Ezért fontos, hogy érthető legyen, milyen beavatkozás történik, miért van rá szükség, és milyen következményei lehetnek. Az átlátható magyarázat segíthet abban is, hogy egy hosszú távra szóló döntést ne kizárólag az azonnal látható változás alapján ítéljünk meg.
Az erdő értékét tehát nehéz számok és pillanatnyi állapotok alapján meghatározni. Az viszont tisztázandó, hogy a legtöbb szolgáltatásáért az erdőgazdálkodó nem kap közvetlen ellenszolgáltatást. Ettől ezek a szolgáltatások még valósak. A szakmai feladat végső soron olyan erdők fenntartása, megtervezése, amelyek meg tudnak újulni, alkalmazkodnak a változó körülményekhez, és a jövőben is betöltik sokféle szerepüket.
Tarjányi Lili