Mik azok a zoonózisok?
A vadegészségtan olyan ismeretanyagot tartalmaz, amely nélkül a modern
vadgazdálkodás nem működhet. Nemcsak gazdasági szempontból fontos, hanem
országos járványvédelmi intézkedések alapját is képezi, ám talán még
jelentősebb a közegészségügyi szerepe. A vadegészségtan kiterjed azokra a betegségekre is, amelyek az ember egészségét veszélyeztethetik, az úgynevezett zoonózisokra.
Ezeknek a betegségeknek a szerepe folyamatosan növekszik, mivel a
vadgazdálkodásban jelentős vadfajok hordozói lehetnek bizonyos
kórokozóknak, és így rezervoárként szolgálhatnak a fertőzés
továbbadására.
A vadfajok tenyésztése és intenzív tartása további állathigiéniai kérdéseket vet fel. A háziállattenyésztésből átvett technológiák mellett a vadhigiéniai gyakorlatokkal is foglalkozni kell, hogy a fertőzések megelőzhetők legyenek, és a vadászati tevékenység során biztosított legyen a hús biztonságos felhasználása. A vadegészségtan témakörébe tartozik az élő vad befogása, szállítása és a lőtt vad kezelése is. Különösen fontos hangsúlyozni, hogy a lőtt állatok húsa emberi táplálék, azaz élelmiszer, ezért a higiéniai és állategészségügyi szabályok betartása elengedhetetlen. A megfelelő feldolgozás, hűtés és tárolás biztosítja, hogy a hús fogyasztása biztonságos legyen, és minimalizálja a fertőzésveszélyt.
Az alábbiakban Prof. Dr. Sugár László professzor kutatásai alapján mutatom be a zoonózis betegségeket, amelyek elsősorban állatokban fordulnak elő, de képesek embereket is megfertőzni. Egyes zoonózisok kizárólag emberben jelentkeznek klinikai tünetként, míg mások tünetmentes fertőzöttséget okoznak, vagy súlyos betegséget idézhetnek elő. A betegség lefolyása sok tényezőtől függ: az ágens (mikróba, parazita) fajtájától és virulenciájától, a fertőződés mértékétől, az egyén életkorától, egészségi állapotától, valamint attól, hogy a fertőzött egyén "bennszülött" vagy jövevény. Fontos hangsúlyozni, hogy a jogszabályok és előírások ismerete és betartása nem zárja ki a fertőződés lehetőségét; például a tularémia esetén a mezei nyúl megfogása fertőzéshez vezethet. A zoonózisok terjedésének útjai lehetnek közvetlenek vagy közvetettek.
A közvetlen fertőződés érintkezéssel történhet élő vagy elejtett vad állatokkal (pl. tularémia, veszettség), bőrön át ("vízirüh"), perorális úton, például táplálékkal vagy érintkezés után (pl. trichinella, peték), illetve belélegzéssel, permet vagy por formájában (pl. ornitózis, tularémia). A közvetett fertőződés vektorokon, közvetítőkön keresztül is történhet, mint szúnyog, legyek, bögölyök vagy kullancsok (pl. Nyugat-nílusi vírus, Lyme-kór, tularémia). Bizonyos kórokozók több úton is terjedhetnek, például a tularémia.
A vírusok közül a veszettség kiemelt jelentőségű zoonózis. Főbb formái a klasszikus, urbánus veszettség, amely Európában a hatvanas évekig volt jellemző és az erdei vagy szilvatikus veszettséget, amely Magyarországon a hatvanas évek közepén terjedt el. Fő terjesztője a vörösróka volt. Emberben a betegség minden formája halálos lehet, lappangási ideje rendszerint 20-90 nap között változik. A betegségnek különböző szakaszai vannak, az első szakaszban influenzaszerű tünetek jelentkeznek (láz, fejfájás, izomfájdalmak), majd látszólagos javulás következik. Azt követően idegrendszeri tünetek alakulhatnak ki, például magas láz, hányinger, tarkómerevség, bénulás. A betegség megelőzhető védőoltással.
Kullancsok közvetítésével agyhártya- és agyvelőgyulladás alakulhat ki, de más vírusok is fontosak, például a Nyugat-nílusi láz, amely főként szúnyogok által terjed, és Európa-szerte előfordul. A fertőzött madarak természetes rezervoárként szolgálnak, a fertőződés gyakran enyhe tünetekkel jár, de súlyos esetben agyhártya- és agyvelőgyulladás is kialakulhat. Madárinfluenza (H5N1) és sertésinfluenza (H1N1) szintén jelentős zoonózisok, amelyek világviszonylatban komoly közegészségügyi problémát jelentenek.
Az ornitózis, más néven papagájkór, a Chlamydophyla
psittaci mikroorganizmus okozta betegség, amely madarakból terjed az
emberre. Elsősorban galamb- és récefélékben fordul elő. A fertőzés
belégzéssel történik, és lehet tünetmentes, de influenza-szerű tüneteket
vagy atípusos tüdőgyulladást okozhat. A nem megfelelő antibiotikumos
kezelés hatástalan.
A Chlamydiales okozta vetélés, a Ch. abortus és a Coxiella burnetii csülkösvadban méh- és magzatkárosodást okozhat. Emberben kötőhártya-gyulladást, férfiaknál heregyulladást, várandós nőknél vetélést idézhet elő, diagnózisa szerológiai és PCR vizsgálattal lehetséges.
Chlamydiales okozta vetélés
Fotó: Sugár László (https://www.omvk.hu/app/omvk/web/uploads/files/orszagos/2015_NEBIH_konferencia/Zoonozis.pdf)
A Lyme-borreliózis kórokozója a Borrelia burgdorferi, melyet kullancsok terjesztenek. A fertőzés különböző formákat ölthet: vándorló bőrpír, ízületi gyulladás, idegrendszeri tünetek, szívizomgyulladás vagy más szervi elváltozások. Megbízható diagnózisa laboratóriumi vizsgálattal történik, és az idült megbetegedés gyógyulása akár 1-2 évet is igénybe vehet.
A tularémia okozója a Francisella tularensis, Eurázsiában a mérsékelt virulenciájú B-típus honos. Elsősorban rágcsálók és mezei nyúl a rezervoár. Emberi fertőződés közvetlenül a vad feldolgozása során, vagy közvetetten kullancsok útján történhet. A fertőzés helyén fekélyes bőrgyulladás és fájdalmas nyirokcsomó-duzzanat alakul ki, súlyos esetben lázzal, izomfájdalommal és gyengeséggel jár.
A vadállományból származó zoonózisok ismerete elengedhetetlen a közegészség védelmében. A megelőzés alapja a higiéniai szabályok betartása, védőoltások alkalmazása, valamint a fertőzött állatokkal való közvetlen érintkezés kerülése. A fenti zoonózisok rendszertani megközelítésben vírusok, baktériumok és paraziták szerint csoportosíthatók, és a vadgazdálkodás során folyamatos figyelmet igényelnek.
Tarjányi Lili
Cikkem eredeti megjelenése: https://www.agrarszektor.hu/allat/20250817/ez-nem-jatek-sulyos-virus-terjedhet-a-magyar-erdokben-jo-lesz-vigyazni-57181
Nyitókép: www.azuzlet.hu