Milyen szempontokat kell(ene) figyelembe venni vadföld létesítésekor?
A vadföldgazdálkodás bevezetése komplex feladat, amely számos ökológiai, gazdasági és technológiai tényező figyelembevételét igényli. A vadállomány sikere a megfelelő élőhelyi struktúra biztosításán is múlik. Az apróvadas területek természetes vadeltartó képessége évszakonként és élőhelyi adottságaik szerint jelentősen változik. Tavasszal és nyáron a mezőgazdasági területek ideiglenesen is eltartják a vadállományt, de télen - különösen korai hóesés esetén - csak a védett élőhelyek (nádasok, fasorok, erdősávok) nyújtanak menedéket. A rendszeres téli etetés hiánya a vadállomány csökkenéséhez vagy elvándorlásához vezethet. Ezért minden vadásztársaságnak évente határszemlét kell(ene) tartania, felmérve a területek természetes takarmányellátottságát és eltartó képességét. A vadfajok különböző táplálékigényei miatt fontos többek között az élőhelyek és a vetésszerkezet ismerete is.
A vadföldszükséglet meghatározásának alapja minden esetben a vadászterületre jellemző vadállomány szerkezete, sűrűsége és a terület eltartóképessége. A vadásztársaságoknak gazdálkodási stratégiájukat a helyi adottságokhoz kell igazítani, céljuk pedig az, hogy adott területről optimális haszonvad-hozamot érjenek el. A vadföldek létesítése előtt azonban minden esetben meg kell vizsgálni, hogy az valóban szükséges, kivitelezhető, költséghatékony-e, és hogy milyen módszerekkel valósítható meg. Az ilyen döntések előfeltétele a vadlétszám pontos ismerete, valamint a természetes takarmányforrások mennyiségének, összetételének felmérése.
Az apróvadállomány fenntartása és vadászhatóságának biztosítása érdekében szükség van olyan vadföldekre, amelyek nemcsak táplálékforrásként, hanem búvó- és szaporodóhelyként is funkcionálnak.
Különösen fontos ez a fácánnevelő telepek környezetében, ahol a fiatal csibék a vadföldek (pl. cirok, köles, kalászosok) növényállományát búvóhelyül használják, később pedig táplálkozási bázisként is hasznosítják. A téli időszakban ezek a területek kiváló rejtekhelyet nyújtanak, és egyben jól megközelíthető vadászati helyszínek is lehetnek. Amelyre megfelelő odafigyeléssel eredményes vadászat szervezhető.
Az apróvadállomány fenntartása és vadászhatóságának biztosítása érdekében szükség van olyan vadföldekre, amelyek nemcsak táplálékforrásként, hanem búvó- és szaporodóhelyként is funkcionálnak.
Különösen fontos ez a fácánnevelő telepek környezetében, ahol a fiatal csibék a vadföldek (pl. cirok, köles, kalászosok) növényállományát búvóhelyül használják, később pedig táplálkozási bázisként is hasznosítják. A téli időszakban ezek a területek kiváló rejtekhelyet nyújtanak, és egyben jól megközelíthető vadászati helyszínek is lehetnek. Amelyre megfelelő odafigyeléssel eredményes vadászat szervezhető.
Az apróvadas terület eltartóképességének szempontjából elsősorban azt kell vizsgálni, hogy az adott évben milyen természetes táplálékforrásokra lehet számítani. Ez azért kulcsfontosságú, mert ezek képezik az apróvad táplálkozásának és szaporodásának alapját. Meg kell jegyezni, hogy alapvetően minden növénytakaróval borított terület rendelkezik valamennyi apróvadeltartó értékkel. Kölüs Gábor korábbi kutatási alapján az országos átlag figyelembevételével egy 10 000 hektáros apróvadas területen hektáronként körülbelül 0,9 apróvad tartható el, 1,93 kg-os átlagos élősúllyal anélkül, hogy kárt tennének a mezőgazdasági kultúrákban.
Fontos megjegyezni, hogy a különböző fajok táplálkozása eltérő. A mezei nyúl kizárólag növényi eredetű táplálékot fogyaszt, beleértve a mezőgazdasági növényeket, a réti és erdei növényzetet, valamint a fák kérgét. Ezzel szemben a fácán táplálékának 20-40 százalékát rovarok alkotják, a többit gyommagvak és zöld növények adják. Emiatt elengedhetetlen annak ismerete, hogy mely növények mikor szolgálnak táplálékul az apróvad számára. Azonban nem lehet olyan szigorú, mesterséges kategóriákat felállítani, mint a nagyvad-gazdálkodásban szokásos vadeltartó értékeléseknél.
Tarjányi Lili
//Fotó: Pinterest//