Mixomatózis a hazai mezeinyúl-állományban – az első vizsgálatok során szerzett tapasztalatok

A 2025 őszén igazolt hazai megbetegedések után országos kutatási program indult a mixomatózis terjedésének és következményeinek felmérésére. Az eddigi vizsgálatok során klinikailag egészséges, ellenanyag-pozitív mezei nyulakat is találtak. Ez biztató eredmény, a fertőzés okozta veszteségek és a hosszabb távú állományhatások megítéléséhez azonban további adatok szükségesek.

A mezei nyúl mixomatózisának hazai vizsgálatáról tartott előadást Dr. Bende Attila, a Soproni Egyetem Vadgazdálkodási és Vadbiológiai Intézetének kutatója a "Vadgazdálkodással összefüggő tudományos kutatások és digitális megoldások" című konferencián. A 2026. szeptember 4-én, a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati Múzeumban rendezett eseményen az országos monitoringprogram felépítését és előzetes eredményeit ismertette. A kutatás a vírus előfordulása mellett azt vizsgálja, hogyan változik az állomány érintettsége, és milyen következményekkel járhat a fertőzés a mezei nyúl túlélésére és szaporodására.

A mixomatózis elsősorban az üregi nyúl és a házi nyúl súlyos betegségeként vált ismertté. Ezek az Oryctolagus cuniculus fajhoz tartoznak, míg a mezei nyúl külön faj, a Lepus europaeus. A különbség a betegség értelmezésében is lényeges, hiszen az üregi nyúlnál leírt lefolyás és elhullási arány nem vetíthető át automatikusan a mezei nyúlra. Az utóbbi évek európai járványaiban jelentős szerepet kapott a ha-MYXV jelölésű természetes rekombináns myxomavírus, amelyet 2018-ban ibériai nyúlban azonosítottak, később pedig európai mezei nyulakban is kimutattak. A német–holland határtérség megbetegedéseit feldolgozó kutatás szemhéjduzzanattal, fejödémával és bőrelváltozásokkal járó, fokozott elhullást okozó fertőzésről számolt be.

Magyarországon Bende Attila és munkatársai a 2025. október 7. és 28. között gyűjtött 37 minta 89,2 százalékában mutatták ki a rekombináns vírus örökítőanyagát. A mintagyűjtés olyan területekre összpontosult, ahol felmerült a betegség gyanúja, ezért ez az arány a vizsgált mintákra vonatkozik, nem a teljes magyarországi állomány fertőzöttségét jelzi. Az első nyugat-magyarországi pozitív mintát október 7-én regisztrálták, október 13-án pedig már keleti és délkeleti térségekből is igazoltak fertőzést. A rövid időn belüli, egymástól távoli kimutatások több régió érintettségét bizonyították, de a vírus tényleges megjelenésének időpontját és terjedési útvonalát önmagukban nem határozzák meg.

A beteg állatoknál kötőhártya-gyulladás, könnyezés, szemhéjduzzanat, a fejen és a végtagokon göbös bőrelváltozások, az ivarszervek körül pedig ödéma jelentkezhet. A fertőzött nyulak legyengülhetnek, menekülési reakciójuk csökkenhet, ezért a szokatlanul könnyen megközelíthető egyedek is figyelmet érdemelnek. A jellegzetes elváltozások alapján felmerülhet a mixomatózis gyanúja, a biztos diagnózishoz azonban laboratóriumi vizsgálat szükséges. A tünetmentesség sem zárja ki, hogy az állat korábban találkozott a vírussal.

A fertőzés nyomon követésére az Országos Magyar Vadászkamara a Soproni Egyetem Történeti és Alkalmazott Zoológiai Kutatócsoportját kérte fel országos monitoringprogram kidolgozására. Az OMVK finanszírozásával végzett kutatás 19 vadászatra jogosult területét érinti az ország meghatározó nyulas térségeiben, elsősorban olyan régiókban, ahol a vírus jelenlétét már igazolták. Az első mintavételi szakasz április–májusban, a második július első felében zajlott, a harmadikat az őszi vadászidényre ütemezték. A program végére a tervek szerint több mint 600 mezei nyúl vizsgálati eredménye áll majd rendelkezésre.

Az azonos területeken, három időszakban végzett mintagyűjtéssel követhető az ellenanyag-pozitív egyedek arányának változása. Ez a területek ismételt mintázását jelenti, nem feltétlenül ugyanazon állatok újbóli vizsgálatát. A munkát kérdőíves felmérés egészíti ki, amely a vadászatra jogosultak járvánnyal kapcsolatos tapasztalatait gyűjti össze. A terepi megfigyelések a megbetegedések és elhullások helyéről, idejéről adnak információt, a laboratóriumi eredmények pedig azok hátterének tisztázását segítik. Mivel a mintavétel elsősorban az érintett térségekre irányul, az eredmények országos értelmezésekor a területek kiválasztását is figyelembe kell venni.

A vizsgálatokban használt módszerek különböző kérdésekre adnak választ. A PCR a vírus örökítőanyagát mutatja ki, a szerológiai elemzés pedig a vírus ellen termelődött ellenanyagokat keresi. Az ellenanyag-pozitivitás tehát nem azonos a kórokozó aktuális kimutatásával, és nem bizonyít teljes védettséget sem. A mixomatózissal szembeni védelemben a sejtes immunválasznak is jelentős szerepe van.

Bende Attila az előzetes eredmények közül a klinikailag egészséges, ellenanyag-pozitív mezei nyulak előfordulását emelte ki. A kutatók ezek arányát a korábbi szakirodalmi tapasztalatokhoz képest kedvezőnek értékelték. A megfigyelés arra utal, hogy a fertőzés nem minden esetben vezet elhulláshoz. A mintavételkor tünetmentes egyedek korábban átvészelhették a betegséget, vagy fertőzésük észlelhető tünetek nélkül zajlott le. Az ellenanyagok jelenlétéből azonban a korábbi megbetegedés súlyossága nem állapítható meg.

A program a külső élősködők szerepére is kiterjed. A myxomavírus terjesztésében vérszívó ízeltlábúak közreműködése ismert, a hazai mezeinyúl-állományban betöltött jelentőségüket azonban külön kell értékelni. Az állománysűrűség szintén befolyásolhatja a járvány alakulását, de a térségek közötti különbségeket nem magyarázza önmagában a nyulak száma. Az élőhelyi viszonyok, a lehetséges közvetítők előfordulása és a megfigyelések gyakorisága egyaránt szerepet kaphat.

Dr. Bánáti László állatorvos közreműködésével szaporodásbiológiai vizsgálatokat is végeznek. Egy betegség állományra gyakorolt következménye ugyanis az elhullások mellett az utánpótlás alakulásától is függ. A szaporodási mutatók és a fertőzésre utaló eredmények összevetése segíthet az esetleges kapcsolatok feltárásában, a program ismertetése azonban egyelőre nem közöl bizonyított szaporodásbiológiai hatást. Az őszi időszakban tularémiára irányuló vizsgálatokat is terveznek, és azt is szeretnék tisztázni, van-e összefüggés a két fertőzés előfordulása között.

A tularémiát a Francisella tularensis baktérium okozza, tehát a mixomatózistól különálló betegség. Állatról emberre is átterjedhet, többek között fertőzött állattal való érintkezés vagy vérszívó ízeltlábú közvetítésével, ezért vizsgálatának közegészségügyi jelentősége is van. A két kórokozó együttes előfordulása önmagában még nem bizonyítaná, hogy az egyik fertőzés elősegíti a másikat, de további elemzések alapjául szolgálhatna.

A vadgazdálkodás számára a helyi állományváltozás megítélése a legfontosabb kérdések egyike. Ehhez a laboratóriumi eredményeket az állománybecslésekkel, a szaporulatra és az elhullásokra vonatkozó megfigyelésekkel együtt kell értékelni. A hivatásos vadászok és a vadászatra jogosultak rendszeres terepi jelenléte ezért a kutatás lényeges része. A természetjárók fényképes bejelentései is használhatók, ha pontos hely, időpont és a tünetek leírása társul hozzájuk. A beteg vagy elhullott állat kezelését, illetve a mintavételt szakemberrel kell egyeztetni.

Az őszi mintavétel után ugyanazokról a területekről három időszak eredményei lesznek összevethetők. Ezek pontosíthatják az ellenanyag-pozitív egyedek arányának változását és a térségek közötti eltéréseket. A fertőzést túlélő nyulak jelenléte már most fontos megfigyelés, a további vizsgálatokból derülhet ki, hogyan jelenik meg ez a helyi állományok létszámában és szaporulatában.

Tarjányi Lili

Fotó: Pinterest