Nem is olyan régen még a WWF is díjazta az állami erdészeteket a klímabarát erdőgazdálkodásért

Az állami erdészeti társaságokat övező vitákban, a kritikák mellett érdemes lenne felidézni azt is, hogy nem is olyan régen még a WWF Magyarország is díjazta az állami erdészeteket a klímabarát erdőgazdálkodásért. A 2025. június 24-én átadott Klímabarát Erdőgazdálkodó díj nyolc díjazottja közül hat állami erdészeti társaság erdészete volt. Az elismerést konkrét szakmai munkáért, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást és az erdei élőhelyek megőrzését segítő gyakorlatokért kapták.

Elhiszem, hogy az erdők állapota, a fakitermelések, a vízhiány és a természetvédelmi szempontok érvényesülése joggal foglalkoztatja a közvéleményt. Én azt vallom, hogy a gazdálkodási döntésekről lehet és szükséges is vitázni. Egy konkrét beavatkozás értékelésétől viszont hosszú út vezet egy egész szakma megítéléséig. Ha ezt az utat a helyi körülmények és a tényleges szakmai munka ismerete nélkül tesszük meg, simán eltűnnek a különbségek az egyes erdészetek, módszerek és eredmények között.

A WWF Magyarország 2025 tavaszán, az Európai Unió LIFE programjának támogatásával megvalósuló CLIMAFORCEELIFE projekt keretében hirdette meg a már említett pályázatot. A cél a klímaalkalmazkodást segítő erdőgazdálkodási gyakorlatok bemutatása és elterjesztése volt. A felhívásra 33 pályamunka érkezett, amelyeket az Agrárminisztérium, a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége, az Országos Erdészeti Egyesület, valamint a WWF Magyarország képviselőiből álló szakértői zsűri értékelt. Három kategóriában összesen nyolc erdőgazdálkodó kapott elismerést.

Az állami díjazottak között szerepelt a Mecsekerdő Zrt. Pécsváradi Erdészete, az Egererdő Zrt. Egri Erdészete, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. Hőgyészi Erdészete, a KEFAG Zrt. Császártöltési Erdészete, a Nyírerdő Zrt. Nyíregyházi Erdészete és a DALERD Zrt. Körösvidéki Erdészete. Az elismerések konkrét területeken alkalmazott megoldásoknak szóltak, így a vízvisszatartásnak, a kíméletes erdőkezelésnek, a változatosabb állományok kialakításának, az élőhelyvédelemnek és az inváziós fajok visszaszorításának.

A síkvidéki állami kategória kiemelt díjazottja, a KEFAG Zrt. Császártöltési Erdészete a Nyulas nevű, mintegy 220 hektáros erdőtömb kezelésével pályázott. A terület a környezeténél kedvezőbb vízellátottságú, ezért különösen fontos ezeknek az adottságoknak a megőrzése és figyelembevétele. Az erdőtelepítéseket a vízellátottság mintázatához igazítják, kíméletes talajelőkészítést alkalmaznak, az ápolások során pedig lehetővé teszik, hogy az újulat a lágyszárú növényzet árnyékában fejlődjön. A pályázatban az élőhelyvédelem is konkrét példákon keresztül jelent meg. Egy mocsáribéka-szaporodóhely megóvásával, egy rétisaspár fészkelőhelyének védelmével és az eurázsiai hód megjelenésének elfogadásával. 

A Hőgyészi Erdészet a Tolnai-dombságban végzett munkájával kapott elismerést. Az örökerdőkezelés, az elnyújtott felújítóvágások, a kíméleti területek és a holtfa visszahagyása mellett a ritka elegyfajok támogatása is része a gyakorlatnak. Külön figyelmet fordítanak a területen előforduló, klímarezisztens tölgyhibridek genetikai állományának megőrzésére és szaporítóanyagként való felhasználására. A víz helyben tartását tókák kialakításával segítik.

A Körösvidéki Erdészet a Bélmegyeri Fáspuszta mintegy 70 hektáros erdőtömbjének természetvédelmi célú kezeléséért kapott díjat. A többszintes, többkorú állományok kialakítása, az inváziós fajok visszaszorítása, az élőhelyet biztosító biotópfák kijelölése és a holtfa megőrzése mellett a vízellátottság biztosítása is fontos feladat. Ebben a csatornák és a vízügyi műtárgyak megfelelő használatának is szerepe van. A bemutatott kezelés a tervezett nemzeti parki A-zónák kijelölésére való felkészülést is szolgálja, amelyhez a gazdasági célú faanyagtermelés kizárása kapcsolódik.

A hegy- és dombvidéki állami kategória kiemelt díjazottja, a Pécsváradi Erdészet a Kelet-Mecsekben található, mintegy 174 hektáros Somos–Miklósvár erdőtömb kezelését mutatta be. A területen a korábbi gazdálkodásból örökölt állományszerkezet és a változó éghajlati feltételek egyaránt feladatot jelentenek. A bemutatott gyakorlatok között szerepelt a folyamatos erdőborítás fenntartása, a változatosabb korosztály- és fafajösszetétel kialakítása, valamint a helyi szaporítóanyag használata. A kíméleti területek hálózatával és ökológiai folyosókkal az erdei élővilág és az erdőklíma megőrzését segítik. A pályázatban az adatgyűjtés és az elemzés is hangsúlyt kapott, ami a kezelési döntések megalapozásához ad támpontot.

Az Egri Erdészet közel 600 hektárt érintő gyakorlatokat ismertetett a Bükk déli előteréből. A kíméletes fafajcserés szerkezetátalakítások és az elnyújtott szálalóvágások mellett a vízvisszatartást segítő megoldásokat is bemutatta. Utóbbit a vágásterületen visszamaradó ágak és egyéb faanyag megfelelő elrendezésével is támogatják. A pályázat az erdei madárvilág védelmére és az odútelepek szerepére is kitért. Ezek a példák azt mutatják, hogy az alkalmazott módszereket a részleteik és a helyi hatásaik alapján érdemes megítélni.

A Nyíregyházi Erdészet a Sóstói-erdő kezelését mutatta be, ahol az idős kocsányos tölgyesek megőrzését a csökkenő talajvízszint, az inváziós fajok jelenléte és a városi környezet terhelése is nehezíti. Az állományok óvatos, fokozatos átalakítása, az elegyfajok arányának növelése és a holtfa megőrzése mellett egy avaráthelyezési kísérlet is szerepelt a pályázatban, amely az aljnövényzet regenerációját segítheti. Az erdészet a nemzeti park igazgatóságával, az önkormányzattal, a helyi civil szervezetekkel és a lakossággal is együttműködik.

A díjazott pályázatokból kirajzolódik, mennyire eltérő körülmények között dolgoznak az egyes erdészetek. A Mecsekben, a Homokhátságon vagy a Körös-vidéken mások a termőhelyi adottságok, más az erdők állapota, és más beavatkozásokra lehet szükség. Több közös törekvés mégis felismerhető- Például a víz megőrzése, a változatosabb erdőszerkezet kialakítása, a talaj kímélete és az élőhelyek védelme. Ezek mögött rengeteg tervezés, terepi munka, megfigyelés és sok esetben több szervezet együttműködése áll.

Egy díj nyilvánvalóan nem igazolja egy társaság valamennyi döntését. A vitatott beavatkozásokat külön kell(ene) megvizsgálni, és ahol változtatásra van szükség, ott azt ki kell mondani. Ugyanilyen fontos viszont, hogy az eredményeket se hagyjuk figyelmen kívül. A díjazott területeken dolgozó szakemberek munkája is része az állami erdőgazdálkodásnak, és ennek elismerése ugyanúgy a tárgyilagos értékeléshez tartozik, mint a hibák feltárása.

A WWF pályázata azért született, hogy a jó gyakorlatok ismertté váljanak, és más gazdálkodók számára is használható tapasztalatot adjanak. Érdemes lenne ma is figyelemmel kísérni ezeket a kezdeményezéseket, hogy hogyan folytatódik a munka, milyen eredményeket hoznak az alkalmazott módszerek, és mit lehet belőlük más területeken átvenni.

Az erdők jövőjéért érzett aggodalom indokolt. Az állami erdészeti társaságoknál dolgozó emberek munkája szerintem annál viszont pontosabb megítélést érdemel, mint amit az általánosító minősítések lehetővé tesznek. Nem is olyan régen a WWF által meghirdetett pályázat zsűrije hat állami erdészet gyakorlatát találta díjazásra érdemesnek. Ezt is érdemes észben tartani, amikor az ágazatról beszélünk.

Tarjányi Lili

Forrás:  https://wwf.hu/klimabarat-erdogazdalkodo-dij-wwf-magyarorszag/

Fotó: Kovács Tamás