Nem a kutya a hibás!

A jogszabályok egyértelműen rögzítik a vadászok és a kutyatartók jogait és kötelezettségeit, ugyanakkor a kérdésnek van egy olyan oldala is, amely túlmutat a paragrafusokon. Fontos megemlíteni, hogy a vadászok jelentős részének magának is van kutyája. Sok esetben nemcsak munkatársról, hanem családtagról van szó. Éppen ezért alaptalan az a feltételezés, hogy egy vadászt örömmel töltene el egy kutya lelövése. Ha ilyen hozzáállás előfordulna, az valóban súlyos erkölcsi problémát vetne fel. A valóságban azonban az ilyen helyzetek minden érintett számára nehezek.

A konfliktusok gyökerénél szinte soha nem maga a kutya áll. Az állat ösztönei szerint viselkedik; a felelősség a gazdát terheli. A felügyeletet vesztett, póráz nélkül kóborló kutya könnyen vadat űzhet, különösen olyan időszakban, amikor az állomány érzékeny – például vemhesség vagy utódnevelés idején. Ilyenkor a vad komoly stressznek van kitéve vagy akár el is pusztulhat.  A vadászatra jogosult elsődleges feladata a rábízott vadállomány védelme, ezt a kötelezettséget a 1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról is egyértelműen meghatározza.

Véleményem szerint az emberséges és felelős hozzáállás mellett a hangsúly minden esetben a megelőzésen kell, hogy legyen. Amennyiben ismert a kutya gazdája, a vadászatra jogosult részéről célszerű elsőként a kapcsolatfelvétel és a figyelmeztetés. A gazda felszólítása az állat megfelelő felügyeletére, szükség esetén annak elzárására vagy pórázon tartására sok esetben elegendő a probléma rendezéséhez. A jogszabályi szankciók alkalmazása – és végső soron a legsúlyosabb intézkedés – csak akkor indokolt, ha a felszólítások eredménytelenek, és a vadállomány sérelme más módon nem hárítható el.

A felelős együttélés alapja a kölcsönös tisztelet. A vadász nem ellensége a kutyatartónak, és a kutyatartó sem ellenfele a vadgazdálkodásnak. Közös érdek, hogy a természetben töltött idő ne konfliktusok forrása legyen, hanem biztonságos és harmonikus együttélés alapja. A legtöbb tragikus kimenetelű eset megelőzhető lenne tudatos állattartással, megfelelő felügyelettel és időben történő kommunikációval.

Fontos tudni, hogy a kutya a gazda tulajdona. Ha a kutya elejtése nem felel meg a törvényi feltételeknek, a tulajdonos polgári jogi igényt érvényesíthet. Ilyen esetben célszerű elsőként egyeztetni az érintett vadásszal vagy a vadászatra jogosulttal, mert a vitás helyzetek sokszor peres eljárás nélkül is rendezhetők. Ha mégis bírósági ügy lesz belőle, az jellemzően hosszadalmas és költséges. Súlyosabb esetben büntetőjogi felelősség is felmerülhet az elkövetőt illetően a 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyv alapján, például állatkínzás vagy foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt.

Ugyanakkor a kutyatartóknak is vannak kötelezettségeik. A vadászati törvény kimondja, hogy vadászaton kívül mindenki köteles megóvni a vad nyugalmát, és tilos a vad fennmaradásának veszélyeztetése, illetve élőhelyének zavarása. Éppen ezért vadászterületen – valamint természeti és természetvédelmi területeken – a kutyát pórázon kell vezetni. A szabály célja a vad védelme és a konfliktushelyzetek megelőzése. A pórázhasználati kötelezettség megszegése szabálysértésnek minősülhet, amely akár 150 000 forintig terjedő bírsággal is járhat.

A felelős kutyatartás nemcsak a vadállomány és a természetjárók védelmét szolgálja, hanem a többi ember, különösen a legvédtelenebbek biztonságát is. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy előfordulhat, hogy a kutya nem a vadat, hanem egy kisgyermeket, mozgásában korlátozott személyt vagy egy egészséges embert vesz célba. Ilyen esetekben a felelősség nem a kutyát terheli, hiszen ösztönlényként viselkedését genetikai adottságai, szocializációja, nevelése és a gazda következetessége határozza meg. A probléma szinte mindig a nem megfelelő tartásból, hiányos fegyelmezésből vagy a kutya mentális képességeit illető ismeretek hiányából ered. A tudatos gazda nem csupán eteti és sétáltatja kedvencét, hanem ismeri annak temperamentumát, korán elkezdi a szocializációt, biztosítja az alapengedelmességi képzést, gondoskodik a fizikai és mentális lefárasztásról, valamint betartja a közterületi szabályokat, például a póráz és szükség esetén a szájkosár használatát. Különösen fontos, hogy a gyermekek, idősek vagy mozgásukban korlátozott személyek kiszolgáltatott helyzetben vannak, ezért a gazdának előre kell gondolkodnia, felismerni a kutya jelzéseit, és olyan környezetet teremteni, amelyben nem kerülhet veszélyes szituációba.

A jogszabályok tehát mindkét felet kötelezik: a vadászatra jogosult csak szigorú feltételek emelheti fegyverét a kutyára, a kutyatartó pedig köteles úgy felügyelni állatát, hogy az ne veszélyeztesse a vadállományt. A legtöbb konfliktus megfelelő tájékozottsággal és felelős magatartással megelőzhető.

Tarjányi Lili

Fotók: Miolkovics Zsolt