A vaddisznóállomány kezelése és az afrikai sertéspestis megelőzése Magyarországon
Mivel a legutóbbi vadbefogóról szóló cikk, amely általánosságban a befogott állatok elengedésének veszélyéről szólt, nagy vitát váltott ki, és összefüggésbe hozták az ASP kérdésével is, ezért született egy újabb anyag már az afrikai sertéspestis (ASP) kapcsán, amely az egyes kockázati besorolás alá eső területek intézkedéseit részletezi. A cikkben ismertetett szabályozások a "Nemzeti akcióterv a vaddisznóállat-populáció szabályozására, összefüggésben az afrikai sertéspestis (ASP) megelőzésével, ellenőrzésével és leküzdésével" című kiadványban részletesebben fellelhetőek.
Az ASP megjelenése komoly veszélyt jelent a hazai vaddisznóállományra és a sertéstartásra egyaránt, ezért a betegség terjedésének megakadályozására átgondolt és célzott intézkedésekre van szükség. Magyarország területeit a fertőzés kockázata alapján négy kategóriába sorolják: ASP-től mentes közepes és magas kockázatú területek, fertőzött területek, valamint szigorúan korlátozott területek endemikus vagy epidemikus szakasza. Bár a szabályozások területenként eltérnek, a cél mindenhol ugyanaz: a vaddisznósűrűség lehető legalacsonyabb szinten tartása a járvány terjedésének megakadályozása érdekében.
Az ASP-től mentes közepes és magas kockázatú területeken a cél az, hogy a vaddisznó-populáció ne szaporodjon túl, felkészülve az esetleges járvány megjelenésére. Ehhez a vadászatra jogosultaknak magasabb lelövési számokat kell teljesíteniük, különösen a fiatal süldők esetében. Szükség esetén a vaddisznóbefogók beszerzését és üzemeltetését is támogatják, valamint oktatják a befogott állatok kezelését. Minden vadászatra jogosultnak beszámolót kell készítenie az elmúlt évek állománycsökkentési intézkedéseiről és azok eredményeiről, továbbá tervet arra vonatkozóan, hogyan tartja fenn a legfeljebb 0,5 vaddisznó/km² sűrűséget. Bár szakmai szempontból a szórók használatát nem feltétlenül kellene korlátozni, az ASP Mentesítési Terv előírásai szerint ezek használata minden esetben szabályozott.
A fertőzött területeken a vaddisznó-populáció csökkentése szükséges, mivel az ASP kockázata itt rendkívül magas. A kilövési irányszámok meghatározása mellett, különösen, ha az irányszámokat nem teljesítik, a vadászatra jogosultakat a vaddisznóbefogók beszerzésében és használatában is támogatják, valamint oktatják a befogott állatok kezelését. Az egyéni diagnosztikai kilövéseket továbbra is folytatni kell a terv előírásai szerint, kiemelten figyelve arra, hogy a kanok diagnosztikai gyérítése csökkentse a fertőzés terjedését a kondák között. A vadászatra jogosultaknak beszámolót kell készíteniük az eddigi állománycsökkentési intézkedéseikről, valamint éves terveket arról, hogy miként teljesítik a diagnosztikai kilövésekre vonatkozó előírásokat és a süldők kilövésére vonatkozó irányszámokat.
A szigorúan korlátozott területeken, az endemikus szakaszban a járvány már jelentősen lecsökkentette a vaddisznóállományt, így a cél a populáció lehető legalacsonyabb szinten tartása. Szükség esetén itt is támogatják a vaddisznóbefogók használatát. Az egyéni diagnosztikai kilövéseket nem szükséges korlátozni, amennyiben az elhullott állatokból folyamatosan mintát küldenek és csak képzett vadászok végeznek kilövést. A csoportos diagnosztikai kilövéseket meghatározott feltételek teljesülése esetén engedélyezik. A vadászatra jogosultaknak itt is tervet kell készíteniük a legfeljebb 0,5 vaddisznó/km² sűrűség fenntartására.
Az epidemikus szakasz idején a szigorúan korlátozott területeken az esetek számának csökkenéséig a vaddisznóbefogók használatát elő kell segíteni. Az egyéni diagnosztikai kilövéseket nem korlátozzák, ha a mintaküldés folyamatos és csak képzett vadászok vesznek részt a kilövésben. A csoportos kilövések engedélyhez kötöttek, és a vadászatra jogosultaknak szintén terveket kell készíteniük a 0,5 vaddisznó/km² sűrűség fenntartására.
Minden területen alapvető fontosságú az elhullott vaddisznók felkutatása és ártalmatlanítása, hiszen a tetemek rendkívüli mértékben vonzzák a fajtársakat, ezzel gyorsítva a fertőzés terjedését. Az ASP elleni hatékony védekezés ezért minden vadász és erdőkezelő szoros együttműködésén múlik, a folyamatos monitoring, a megfelelő kilövési stratégiák és a megelőző intézkedések betartása révén.
Konklúzióként elmondható, hogy a különböző kockázati besorolás alá eső területeken eltérőek az eljárási módok és az alkalmazott intézkedések. Az, hogy egy adott terület éppen melyik kategóriába tartozik, és így mely eljárási rend érvényes rá, a helyi kormányhivatal vagy az illetékes állategészségügyi szakember adhat tájékoztatást.
A következő cikkben a különféle megoldási javaslatokat tárgyalom majd…
Tarjányi Lili
Fotó:Pinterest